Galéria: Digitális découpage

Röviden a digitális découpage-ról (itt):

Napjaink korszerű számítógépeit nagy teljesítményű grafikus eszközök és fantasztikus számítógépes grafikai tervező szoftverek szolgálják. Mondhatjuk, hogy digitális grafikai tevékenységeinket komplett, „házilag” is üzemeltethető rendszerek támogatják. A többi „csak” a fantázia és a szükséges – nem kis – technikai ismeret kérdése. A digitális découpage (DD) megjelenése tehát egyenes következménye "digitális korunk"-nak.
A megnevezésből ugyan sejteni lehet annak jelentését, azért mégis célszerű egy kissé „körbejárni” a dolgot, és legalább a praktikum irányából kategorizálnunk a kivitelezés lehetséges fokozatait.
Nagyon tömören, a DD olyan découpage technika, amely során a végtermék képi elemeit részben vagy egészben számítógépes grafika segítségével állítjuk elő. Habár a digitális háttérmunka igénybe vételének számos, különböző szintje lehetséges, annak részaránya szerint mégis három alapvető kategóriát különíthetünk el:
 

1. A kompozíciónak csak egyes képi elemei (fotó, motívum, grafikai ábra, stb.) származnak digitális forrásból. Itt a digitális képi elemet egy már létező fotó, ábra, motívum digitalizálása (pl.: szkennelés, vagy digitális kamera) révén állítjuk elő. A felhasználni kívánt elemeket aztán a számítógépen nagyon komoly grafikai szoftverekkel (pl.: Adobe Photoshop, Adobe ImageReady, Corel DRAW, Corel Photo-Paint, stb.) elég hosszadalmas szerkesztő munka során dolgozzuk fel, amely által a kiválasztott képeket összehangolhatjuk, szükség esetén átszínezzük, és méretre szerkesztjük, hogy a jelenetek arányai, színárnyalatai passzoljanak egymáshoz. A DD számítógépi előfeldolgozásának „játékszabályai” akár azt is megengedik, hogy a forrásként kiválasztott fotókból „digitális olló” segítségével csak egyes részleteket, alakokat, háttér-témát, stb. vágjunk ki, és csak azt építsük be a végleges kompozícióba. Legvégén a kész képet kinyomtatjuk egy arra alkalmas nyomtatón, majd most már a szokásos módon használjuk fel a nyomtatott anyagot a kiválasztott felületre ragasztva, kiegészítve esetleg újabb elemekkel, s csak ezután következnek a már ismert technikai megoldások, vagyis a kompozíció manuális összeállítása, árnyalás, repesztés, stb. Fontos megjegyeznünk, a DD megvalósulásához lényeges, hogy a digitális kreativitás valamilyen módon részt vegyen a végtermékben. Ezek szerint például a sokszorosítást – vagyis azt, amikor egy képet, motívumot csupán azért digitalizáljuk, hogy aztán ugyan azt tetszőleges mennyiségben újra kinyomtassuk – nem tekinthetjük DD-nek.
    
2. A kompozíció minden elemét (még a hátteret, és az árnyékolást is) az I.-ben említett módon, digitálisan állítjuk elő, majd következik a nyomtatás, ragasztás és a többi szükséges művelet. Fontos itt is megemlítenünk, hogy a felhasznált elemek már létező képek. Azokat „csak” újraszerkesztjük egy egységes kompozícióba. Az alábbi példa (honlapunk nyitó digitális montázsa) minden egyes komponensét „digitális ollóval” vágtuk ki (még a nyitott könyv felett lévő Leonardo mester aláírását is), színeztük és méreteztük át. Mi több, még az árnyalásokat is digitálisan oldottuk meg. Nyílván, hogy ez így még „csak” egy grafikai montázs, amelyből DD akkor lesz, ha kinyomtatjuk, és felvisszük valamilyen felületre, amit azután lehet repedeztetni, lakkozni, stb.

   

   Nagyításhoz klikk a képre!
    

3. Az alkotás ténylegesen (100%-ban) digitális, vagyis minden komponensét mesterségesen, a rajzoló szoftverek eszköztárának felhasználásával készítjük el, és nyomtatását követően felvisszük a kiválasztott felületre. Azt hiszem, az alábbi példa (forrás itt) jól szemlélteti az elmondottakat. A kompozíció igazi digitális termék. A fák, növények, a tó, a lépcső és a fények mind, mind digitálisan szintetikus.

   

   Nagyításhoz klikk a képre!

Beszélhetünk még természetesen az egyes kategóriák kombinációjáról is. A lehetőségek tárháza szinte végtelen. Legyen erre is egy saját példa, amelyet ugyan nem ragasztottunk fel semmilyen felületre (szintén honlapunkon található), de saját magunk állítottuk elő. Nos, a kompozíció egyaránt tartalmaz tisztán számítógépes, és digitalizált grafikai elemeket is. A miniatűrre kattintva, kinagyítva jól láthatóak az egyes részletek: a háttér homályába beleúszó ismert képek, arcok (1-Edison arca, 2-Edison egyik találmánya a villanykörte, 3-a híres Vitruvius tanulmány, 4-Leonardo arcvonásai), valamint a finoman görbülő rácshálózattal érzékeltetett einsteini térgörbületre való utalás, amelynek középpontjában ki más lehetne, mint maga Albert Einstein (a piros körök és azok számozásai nyilván nem része a kompozíciónak, azokat a figyelem felkeltésére rajzoltuk be).

            Nagyításhoz klikk a képre!

Mit is gondoljunk a digitális découpage-ról? Milyen lehet egy magunk fajta romantikus alkotó ember viszonya egy ilyen módon előállított alkotáshoz? Nos, én ebben a kérdésben úgy gondolkodom, hogy a découpage „üzenetének” megfelelően nyitottnak kell legyünk minden olyan irányba, amelyben korlátlanul szárnyaló fantáziánkat ki tudjuk elégíteni. És ez a lényeg! Egyébként, pedig ha jól meggondoljuk, a vásárolt szalvéta vagy a découpage papírok, mind, digitálisan tervezett nyomtatási végtermékek, csak nem a saját álmaink szerint. Tehát itt a lehetőség, amelyet ha elsajátítunk, megnyílik előttünk a fantázia újabb kimeríthetetlen birodalma, és a technika által végre saját papírokat is megálmodhatunk.

Végezetül jegyezzük meg, hogy ez a technika sajnos nem mindenki számára elérhető. Egyfelől, mert költséges. Másfelől, a découpage szükséges technikai és anyagismeretén kívül szükség van a speciális szoftverek magas fokú ismeretére és alkalmazására. De mindezek előtt szükség van egy olyan különleges látásmódra, ha úgy tetszik egy olyan fantáziára, amely megelőzi mind a digitális, mind a későbbi manuális eszközfelhasználást, mert ezek alkalmazása előtt már megálmodta a kivitelezendő kompozíciót. És itt már vissza is kanyarodtunk a découpage eredeti lényegéhez : alkotásba önteni érzéseinket, gondolatunkat, hangulatunkat, minden lehetséges eszköz felhasználásával.