A digitális découpage-ról:
Napjaink korszerű
számítógépeit nagy teljesítményű grafikus eszközök és fantasztikus
számítógépes grafikai tervező szoftverek szolgálják. Mondhatjuk, hogy
digitális grafikai tevékenységeinket komplett, „házilag” is üzemeltethető
rendszerek támogatják. A többi „csak” a fantázia és a szükséges – nem kis –
technikai ismeret kérdése. A digitális découpage (DD) megjelenése tehát
egyenes következménye "digitális korunk"-nak.
A megnevezésből ugyan sejteni lehet annak jelentését, azért mégis célszerű
egy kissé „körbejárni” a dolgot, és legalább a praktikum irányából
kategorizálnunk a kivitelezés lehetséges fokozatait.
Nagyon tömören, a DD olyan découpage technika, amely során a végtermék képi
elemeit részben vagy egészben számítógépes grafika segítségével állítjuk
elő. Habár a digitális háttérmunka igénybe vételének számos, különböző
szintje lehetséges, annak részaránya szerint mégis három alapvető kategóriát
különíthetünk el:
- A kompozíciónak csak
egyes képi elemei (fotó, motívum, grafikai ábra, stb.) származnak
digitális forrásból. Itt a digitális képi elemet egy már létező fotó,
ábra, motívum digitalizálása (pl.: szkennelés, vagy digitális kamera)
révén állítjuk elő. A felhasználni kívánt elemeket aztán a számítógépen
nagyon komoly grafikai szoftverekkel (pl.: Adobe Photoshop, Adobe
ImageReady, Corel DRAW, Corel Photo-Paint, stb.) elég hosszadalmas
szerkesztő munka során dolgozzuk fel, amely által a kiválasztott képeket
összehangolhatjuk, szükség esetén átszínezzük, és méretre szerkesztjük,
hogy a jelenetek arányai, színárnyalatai passzoljanak egymáshoz. A DD
számítógépi előfeldolgozásának „játékszabályai” akár azt is megengedik,
hogy a forrásként kiválasztott fotókból „digitális olló” segítségével csak
egyes részleteket, alakokat, háttér-témát, stb. vágjunk ki, és csak azt
építsük be a végleges kompozícióba. Legvégén a kész képet kinyomtatjuk egy
arra alkalmas nyomtatón, majd most már a szokásos módon használjuk fel a
nyomtatott anyagot a kiválasztott felületre ragasztva, kiegészítve esetleg
újabb elemekkel, s csak ezután következnek a már ismert technikai
megoldások, vagyis a kompozíció manuális összeállítása, árnyalás,
repesztés, stb. Fontos megjegyeznünk, a DD megvalósulásához lényeges, hogy
a digitális kreativitás valamilyen módon részt vegyen a végtermékben. Ezek
szerint például a sokszorosítást – vagyis azt, amikor egy képet, motívumot
csupán azért digitalizáljuk, hogy aztán ugyan azt tetszőleges mennyiségben
újra kinyomtassuk – nem tekinthetjük DD-nek.
- A kompozíció minden
elemét (még a hátteret, és az árnyékolást is) az I.-ben említett módon,
digitálisan állítjuk elő, majd következik a nyomtatás, ragasztás és a
többi szükséges művelet. Fontos itt is megemlítenünk, hogy a felhasznált
elemek már létező képek. Azokat „csak” újraszerkesztjük egy egységes
kompozícióba. Az alábbi példa (honlapunk nyitó digitális montázsa) minden
egyes komponensét „digitális ollóval” vágtuk ki (még a nyitott könyv
felett lévő Leonardo mester aláírását is), színeztük és méreteztük át. Mi
több, még az árnyalásokat is digitálisan oldottuk meg. Nyílván, hogy ez
így még „csak” egy grafikai montázs, amelyből DD akkor lesz, ha
kinyomtatjuk, és felvisszük valamilyen felületre, amit azután lehet
repedeztetni, lakkozni, stb.

Nagyításhoz klikk a képre!
- Az alkotás ténylegesen
(100%-ban) digitális, vagyis minden komponensét mesterségesen, a rajzoló
szoftverek eszköztárának felhasználásával készítjük el, és nyomtatását
követően felvisszük a kiválasztott felületre. Azt hiszem, az alábbi példa
(forrás
itt) jól szemlélteti az elmondottakat. A kompozíció igazi
digitális termék. A fák, növények, a tó, a lépcső és a fények mind, mind
digitálisan szintetikus.

Nagyításhoz klikk a képre!
Beszélhetünk még természetesen az egyes kategóriák kombinációjáról is. A
lehetőségek tárháza szinte végtelen. Legyen erre is egy saját példa, amelyet
ugyan nem ragasztottunk fel semmilyen felületre (szintén
honlapunkon található), de saját magunk állítottuk elő. Nos, a
kompozíció egyaránt tartalmaz tisztán számítógépes, és digitalizált grafikai
elemeket is. A miniatűrre kattintva, kinagyítva jól láthatóak az egyes
részletek: a háttér homályába beleúszó ismert képek, arcok (1-Edison arca,
2-Edison egyik találmánya a villanykörte, 3-a híres Vitruvius tanulmány,
4-Leonardo arcvonásai), valamint a finoman görbülő rácshálózattal
érzékeltetett einsteini térgörbületre való utalás, amelynek középpontjában
ki más lehetne, mint maga Albert Einstein (a piros körök és azok számozásai
nyilván nem része a kompozíciónak, azokat a figyelem felkeltésére rajzoltuk
be).

Nagyításhoz klikk a képre!
Mit is gondoljunk a digitális
découpage-ról? Milyen lehet egy magunk fajta romantikus alkotó ember
viszonya egy ilyen módon előállított alkotáshoz? Nos, én ebben a kérdésben
úgy gondolkodom, hogy a découpage „üzenetének” megfelelően nyitottnak kell
legyünk minden olyan irányba, amelyben korlátlanul szárnyaló fantáziánkat ki
tudjuk elégíteni. És ez a lényeg! Egyébként, pedig ha jól meggondoljuk, a
vásárolt szalvéta vagy a découpage papírok, mind, digitálisan tervezett
nyomtatási végtermékek, csak nem a saját álmaink szerint. Tehát itt a
lehetőség, amelyet ha elsajátítunk, megnyílik előttünk a fantázia újabb
kimeríthetetlen birodalma, és a technika által végre saját papírokat is
megálmodhatunk.
Végezetül jegyezzük meg, hogy
ez a technika sajnos nem mindenki számára elérhető. Egyfelől, mert
költséges. Másfelől, a découpage szükséges technikai és anyagismeretén kívül
szükség van a speciális szoftverek magas fokú ismeretére és alkalmazására.
De mindezek előtt szükség van egy olyan különleges látásmódra, ha úgy
tetszik egy olyan fantáziára, amely megelőzi mind a digitális, mind a
későbbi manuális eszközfelhasználást, mert ezek alkalmazása előtt már
megálmodta a kivitelezendő kompozíciót. És itt már vissza is kanyarodtunk a
découpage eredeti lényegéhez : alkotásba önteni érzéseinket, gondolatunkat,
hangulatunkat, minden lehetséges eszköz felhasználásával. |