Különleges alkotások:

A toszkán antik tegola új élete: Ines álma

A motiváció indoklásául, részlet 2005 májusában írt útinaplómból:

„…Alcobaca középkori katedrálisának roppant impozáns kereszthajója két 14. századi, gazdagon díszített kőszarkofágot őriz. A két kőcsipkés szarkofágban Portugália történelmének legtragikusabb sorsú szerelmespárja nyugszik, mégpedig egymással szemben, az észak-déli kereszthajó egy-egy csúcsában, hogy amikor majd az utolsó ítéletkor felkelnek sírjukból, egymást pillanthassák meg legelőször.
Portugália Rómeó és Júlia történetében a legszívbemarkolóbb, hogy a valóságban is megtörtént. A rendelkezésre álló írásos információ nem túl bőséges. Napokat töltöttem a sajnos elég nehezen fellelhető (szinte csak portugál, olasz vagy német nyelven) középkori irodalom erre vonatkozó részleteinek tanulmányozásával. Íme az igaz történet rövid kvintesszenciája:
A 14. század második harmada, Portugália hatalmának fénykora. Főhősünk, Pedró nős, trónörökös, a portugál király fia. A hölgy, Ines de Castro, Pedro feleségének galíciai udvarhölgye. Végtelen szerelem, a legelső pillantásra. Titkos találkahelyük Coimbra-ban a ma is látogatható Quinta das Lágrimas, vagyis a Könnyek Kertje, Ines házának parkja. Itt mulatta legszívesebben idejét Ines és várta Pedro szerelmesleveleit, amelyek a parkot átszelő patak vízén érkeztek. Miután Pedro felesége meghalt, a férfi titokban feleségül vette Inest, apja a király minden tiltása ellenére, aki féltette a portugál trónt a hölgy spanyol családjának befolyásától. Végül olyannyira felhergelték a nemesek a királyt, hogy bérgyilkosokat fogadott és meggyilkoltatta Inest, mit sem tudván arról, hogy az időközben már Pedro felesége és négy gyermekének anyja. Míg Pedro a csatában harcolt, a gyilkosok a saját házának kertjében törtek Inesre, a Könnyek Kútjánál, ahol a legenda szerint az ő kiomló vére festette vörösre a forrás egyik kövét (nos, a kő tényleg vöröses árnyalatú, de valószínű valami kézzel foghatóbb magyarázata is lehet … ).
Két év múlva a király meghalt és így Pedro került a trónra. A várva várt bosszú ideje végre elérkezett. Felkutatta Ines bérgyilkosait (a leírások szerint a háromból kettőt sikerült is kézre kerítenie) majd kivágatta a szívüket. Inest, - aki Coimbra-ban, a klarisszák kolostorának kriptájában nyugodott -, 5 éve halott feleségét exhumáltatta. Díszruhába öltöztetette és ünnepélyes keretek között királynővé koronáztatta. Az udvartartást - élükön a hajdanán a királyt hergelő nemes urakkal - arra kötelezte, hogy tiszteletük jeléül térden csúszva csókoljanak kezet az immár oszlásnak indult, de halálában is királynőjüknek. Aztán eltemetette az alcobacai katedrálisban, ahova parancsa szerint aztán halála után őt is nyugalomra helyezték, s ahol ma is várnak a feltámadásra, egymással szemben fekve díszesen faragott kőszarkofágjaikban.
Nos, a történet valóban lenyűgöző, színhelyei pedig közel 700 év elteltével is hihetetlenül érzékletesek, és a forrás vize ma is ugyanolyan hűvösen csorog a Könnyek Kertjében a Szerelmesek Kútjából, mint 700 évvel ezelőtt… „
 

A „Könnyek kertje” Coimbra-ban, ahol Inest bérgyilkosai megölték.

Ines szarkofágja

Pedro szarkofágja

Az antik tegolát az időjárás már jócskán „kezelésbe vette”. Ezért a dekoráció elkészítése előtt alaposan le kellett tisztítani.

Két réteg akril gipsz került rá alapozásként, majd ráragasztottam a megálmodott kompozíció jeleneteit. Ezt elég hosszadalmas számítógépes szerkesztő munka előzte meg, amelynek segítségével a kiválasztott képeket összehangoltam, átszíneztem és méretre szerkesztettem, hogy a jelenetek arányai passzoljanak egymáshoz.

Francia stukkóval töltöttem ki az egyes jelenetek közötti területet, hogy a felület mozgalmas legyen, és Ines központi alakját az alapsíkból is kiemeltem 3D freskózási effekttel.

A papír dekoráció kiegészült még a rizspapírok felragasztásával.

A kész kompozíció. A teljes stukkó felületét először tölgy színű patinával antikoltam, utána árnyaltam pittorico-val a szükséges részeket.

Az egyenletlen felület és a különböző magasságok további erősítése érdekében bronz, fekete, arany és gyöngyházszínű patinákat használtam a kompozíció színvilágának megfelelően. Végül néhány részlet további kihangsúlyozásához és a misztikusabb érzet eléréséhez fémes hatású, több színű metálforgácsot is felragasztottam.

Ines álmodik. Hosszú és boldog életről, szerettei körében, amely végül nem adatott meg neki. Portugália történelme csupa megfejtenivaló, súlyos középkori titok….