Ősz van…
Napsugaras, csendes, ezer színben pompázó olasz őszök emlékképeit idézem
fel, hívom segítségül. A természet utolsó lendületes szín-kavalkádját,
mielőtt minden a téli fagyos szürkeség fátylába simul. A csípős illatú
reggeleket, az egyre korábban beköszönő alkonyatok egyre ködösebb
szürkeségét, az egyre vastagodó avar bársonyos puhaságát és a toszkán erdők
felejthetetlen rézvörösét. Ez az az évente egyszer visszatérő rövidke
periódus, amikor soha nem látott pompázatos színkombinációk születnek és
válnak tiszavirág életű hihetetlen látomássá. Amikor minden pillanat, minden
színreflex egyedi és megismételhetetlen. Amikor máskor nem látható szépségű,
szinte vízszintes szögben csillan a lemenő nap bágyadt utolsó sugara az
árnyékba borult házfalon, vagy a tó szürke tükrén. Amikor a lecsupaszodott
faágak néma, könyörgő sóhajjal nyújtóznak egy utolsót az ég felé.
„Az ősztündér fuvallata” ennek a körforgásnak egy pillanatnyi ihletéséből
született a découpage legkülönbözőbb technikáinak felhasználásával.
A kép elkészítésének technikája a Découpage Művészeti Műhely "művész-kurzus"-án
2009. október 21.-n oktatásra kerül (részletekhez
ide klikkelj). |
„Az ősztündér fuvallata” a
découpage legkülönbözőbb technikáinak felhasználásával készült,
feszített vászonra álmodott kompozíció. Az őszi színvilág megjelenítésen
túl hangsúlyos szerepet kaptak a kreációban a 3 D jellegű, plasztikus
síkból kiemelkedő mintázatok, lenyomatok, növényi rátétek, melyek a
kompozíció mozgalmasságát, "fuvallat" szerű hullámzását hivatottak
erősíteni. |