Januári tanfolyam előzetes '2013.

Vintage őrület még mindig – Violet Fossier titkos viktoriánus naplója:

„Gyógyíthatatlanul” viktoriánus korszakomat élem ismét, immáron sokadjára. Ez mostanában a papírtervezéseimen és a kreációkon is erősen „áthallik”. Ahogy visszagondolok, igazán hangsúlyosan akkor tört először a felszínre, mikor a mennyasszonyi ruhámat varrattam, már igencsak jó néhány évvel ezelőtt. Élénken él az emlékezetemben, ahogy, az akkor még nagyon fiatal és ígéretes divattervező lánnyal (azóta már sikeresen befutott kreátor) egy csésze forró tea mellett beszélgettünk egy korán sötétedő téli délutánon, s lelki szemeink előtt végigfuttattuk a történelmi korok legszebb és legnőiesebb darabjait. Ennek a beszélgetésnek eredményeképpen megszületett egy turnűrös, (leírását lásd itt: http://fashion.hu/divatabc/turnur___cul_de_paris) selyemrózsákkal telehintett szaténcsoda, melyben végül férjhez mentem.

Mostanában, már amikor időm engedi, viktoriánus korban játszódó filmritkaságok és regények után kutatok. Nemrég botlottam egy újabb ilyen könyvbe.
Kontinenseket és évszázadokat átívelő, párhuzamos futó igazi viktoriánus szerelmi történetnek lehetünk olvasói és átélői Jennifer Blake egyik romantikus regényében. A hősnő a család nőtagjainak generációról generációra öröklődő parfüm receptjét kutatva megtalálja üknagyanyja titkos viktoriánus naplóját, amely természetesen bonyodalmak egész sorozatát indítja el a cselekményben:
„Amit Mimi naplónak nevezett, egy doboz formájú könyv volt. Kopott vörösesbarna bársony borította, sarkait rézveret díszítette. Viktoriánus korabeli útinapló volt, nehéz, savmentes papírokból állt… Joletta egyszer, évekkel ezelőtt, már látta. Most ujjaival simogatta a könyv rézzel kivert sarkait és közben a felül lévő miniatűrt nézte. Az apró festmény egy nő mellképe volt… A rézveretes könyv nehéz volt, a díszes kapocs és a fekete szalaggal hozzákötött kulcs csilingelt Joletta lépteire. Mimi elvette tőle a könyvet, s óvatosan megsimogatta a bársony kopott részeit. Joletta addig könyörgött, hadd nézzen bele, hogy Mimi végül vigyázva kinyitotta a zárat, és felemelte a fedőlapot. Előtűntek a sárguló lapok, a szép kézírás, s a tintapöttyökkel tarkított finom rajzok.
Ez a te üknagyanyádé volt – mondta Mimi. – Valaha a kezében tartotta, és két évig tartó európai útja során mindennap írt bele. Papírra vetette gondolatait, érzéseit, így ha olvasod, megtudhatod, ki volt ő. Milyen kár, hogy mi már nem csinálunk ilyesmit… (részlet a regényből).

Az én fantáziámban viszont a regénybéli napló leírása indított el „bonyodalmat”, s készült testet ölteni egy újabb romantikus tárgy, a vintage témakörén belül. Idő hiányában hónapokig csak gondolataimban létezhetett, míg végre „ formába önthettem” . Majd a naplónak „társa” is született, egy viktoriánus koffer személyében, hogy kellőképpen beleéljük magunkat üknagyanyáink csupa csipke romantikájába. És ezzel valószínű még nincs megállás…
A januári tanfolyamokon Te is elkészítheted majd ezeket a csodás és különleges tárgyakat! A mintadarabok és a tanfolyami kiírások nemsokára elérhetőek lesznek az oldalon.