GLOBEal Contact

Jegyzetek Toszkánából 1.: Egy középkori palazzo lakói lettünk

Egy villanás alatt „visszavedlettem” néhány hétre régi olasz önmagammá. Ez számomra is teljességgel érthetetlen, pedig gombnyomásra születik, ahogy átlépem, a most már leginkább csak jelképessé vált határt. Előlép a zsigereimben szunnyadó „ikertestvér”, s a mindennapok megszokottságával éli az olasz életet.
Sokadszor bóklászunk Toscana-ban. Ez már nem a klasszikus városlátogató, nyaraló túra. A nagyvárosokat többször már nem vesszük csillagtúráink célkeresztjébe, immáron Toscana valódi arcát, az igazi vidéki életet és tradíciókat keressük. Előre megfontolt szándékkal, kifejezetten messze a megszokott "turista csapásoktól", egyre inkább a dombok tetején meghúzódó apró települések hangulatán keresztül szeretném megismerni a toszkán mindennapok egy másik, az idegenek elől rejtőzködő arcát.
Ezért, kísérletképpen most Sarteano középkori városkájának közepén, egy igazi, legalább 600 éves toszkán kőházban béreltünk ki egy lakást, ahol a sikátorok útvesztőjében csak gyalogosan járkálhat az ember. Nem is ház, inkább kis palazzo, hiszen több szintes a birodalmunk.
Leonordo (döbbenet, hogy itt ilyen névvel élnek emberek!), akitől béreljük a kis palazzo alsó lakását, érkezésünk estéjén motorral érkezik, hogy megmutassa a lakást. Azonnal megértem miért, amikor követni próbáljuk és a kocsi alig fér át a centro középkori bejáratának boltíves kőkapuja alatt. Ezt az utat már csak utolsó nap fogjuk még egyszer megtenni, amikor bőröndjeinket és csomagjaink hosszú sorát nem akarjuk végigvonszolni a középkori, kagylósra kopott macskaköveken. Addig is átvedlünk igazi olaszokká, akik gyalogosan mennek minden reggel a piazza-ra, a bárba un cafe-ra, vásárolunk a piacon és gyalogosan másszuk meg a kagylós lépcsőket a palazzo-ig, hogy nap mint nap felcipeljük a toszkán földi jóval teli szatyrokat.
Minden reggel a vesszőseprű hangjára ébredek. Ütemesen és akkurátusan szól a seprű, ahogy a köveken koptatja a comune alkalmazásában sepregető neonnarancssárga nadrágot viselő munkás. Kávé illattal, monoton zsongással és a vadgalambok folyamatos kurrogásával lép lassan ébredező tudatomba a reggel... Folyt.köv.