Jegyzetek Toszkánából 2.: Megállt az idő

Balzsamosan meleg a szeptemberi éjszaka. A nyitott ablakon, a zárt spaletták alatt felszűrődnek az utca túloldalán csak karnyújtásnyira lévő szomszéd lakások és az utca esti hangjai, hangos beszélgetés, a tv-ben folyó meccs hurrázásai, a főzés és a vacsora edény csörömpölése. Valószínűleg így zajlik ez évszázadok óta, itt mindenki mindenről mindent tud, akár akarja valaki, akár nem, ez másképp nem lehet, az emberek annyira összezártan élnek.
Laptopom a ropogós hófehér lepedőn, az évszázados gerendákat számolgatom a fejem felett. Egy óriási, több férfikar vastagságú, fekete és szúrágta keresztgerenda között halszálkára emlékeztető hosszanti keskenyebb gerendák tartják a hullámzó mennyezetet, köztük a gyönyörű színű, siena vörös tégla. Sehol egy derékszög vagy egy párhuzamos gerenda, de csodák csodájára ezek a kőházak dacolnak az évszázadokkal. Elképzelem, ahogy valaki több száz évvel ezelőtt ugyanezek között a falak között élte életét. Most már sokadszorra kell újra konstatálnom magamban az érzést, hogy sehol nem tűnik ennyire kézzel foghatóan közelinek a múlt jelenléte, mint ezekben a középkori városokban. Ha behunyom a szemem, az évszázadok pókhálószerű fátylán át elképzelem a lányt, amint aranyhaja szétterül a finom vánkoson és a magas, párnákkal tömött ágyban fekve álmodik.
A tegnapi alkonyatot tájfotózással töltöttük. Szerintem a kocsi is unta már, hogy minden 500 m után kipattantam, hogy újabb és újabb kattintással próbáljam megörökíteni a táj szépségét. A Pienza környéki táj szépsége valóban elmondhatatlan. Sokan úgy tartják, ez Toscana valódi arca. Ecset, de legalábbis fényképezőgép után kiált, mert egyszerűen nem lehet tovább menni anélkül, hogy valamilyen formában ne próbáljuk megörökíteni. Ezt teszi a ma embere, fényképezőgéppel a kezében és ezt teszik a festők, évszázadok óta, mind a mai napig. A festményekről, akvarellekről, és Toscana minden gyönyörűséges, kézzel festett kerámiájáról ugyanaz köszön vissza: az égővörös és a sárga színeinek ezer árnyalatában úszó toszkán föld, magányos vándorként álldogáló bokrok vagy fák a felszántott földek közepén, lágyan hullámzó búzamezők a dombok hajlatain, égő vörös pipacsszőnyeg a lejtők alján, karcsú ciprussorok között kanyargó út a dombtetőn trónoló, magányosan álló kőtanyákig, udvarházakig. Az idő itt is megállt, már évszázadok óta... Folyt.köv.
 

A kerámia boltok gyönyörű, kézzel festett kerámiáiról is a toszkán táj szépsége köszön vissza

 

A kerámia boltok gyönyörű, kézzel festett kerámiáiról is a toszkán táj szépsége köszön vissza

 

A kerámia boltok gyönyörű, kézzel festett kerámiáiról is a toszkán táj szépsége köszön vissza

 

 Tájkép Pienza környékéről

Tájkép Pienza környékéről

 

Tájkép Pienza környékéről

 

Tájkép Pienza környékéről - a klasszikus képeslapfotó

 

Ilyen egy szeptemberi naplemente a Val d'Orcia dombjai között

 

Különböző régi tárgyakra (pl. ásó, eke, pecsenyés serpenyő!)festett toszkán csendéletek az antik piacon Sarteano-ban

 

És igen. Itt vannak a kedvenceim, a különböző tegolák

 

Nagyon igényes Bottega del Arte Anghiari-ban, csupa régi tegolára festett tájkép - az árukat már meg se mertem kérdezni...

Web Design    /     Vissza   /    GLOBEal-home