Róma angyalai

(Rövid reflexiók  a téli Rómából)

Kedvenc témámat, az „angyal-démon” kérdéskört kutatva jártam Rómát, fényképezőgéppel a nyakamban, újabb és újabb impressziók után kutatva. A január fagyos lehelete nagyszerűen illett a túlvilági gondolatok, az enyészet-elmúlás témájához.
Úgy tűnik nem csak bennem rögzült ez az örök dilemma, mert az örök városban lépten-nyomon szebbnél szebb és érdekesnél érdekesebb szobrászati műremekekre bukkanhatunk, nagyon híres, vagy kevésbé ismert szobrászok alkotása nyomán. Égbetörő kupolák alatt és csúcsán, templomok hideg félhomályában, porlepte dohos kripták mélyén, monumentális sírszobrokon, csodálatosan ívelt szárnyú kecses alakok vagy riasztó külsejű démoni szörnyek hirdetik alkotóik végtelen fantáziával megáldott képzeletét.
Üzennek. Évszázadok távlatából, mindig és mindenkinek ugyanazt. A kőbe faragott mozdulatok ugyanazt a kérdés formázzák, gyönyörű angyalarcon vagy sátáni vigyorba torzult rémképen. A lét értelmét és miértjét.
Egész életünkön át, az utolsó pillanatig keressük a választ. Van, aki intenzívebben, van, aki úgy, hogy tudomást sem vesz róla. Hiszem, hogy az utolsó pillanatban mindannyian megkapjuk a választ és a megvilágosodást. Addig is? Marad a keresés. Angyalok vagy démonok?
Ábrándozásomból a San Pietro déli harangzúgása ébreszt. Mindig megdöbbenek, amikor ezt a hihetetlenül tökéletes kupolát látom, ahogy a napfény sugárkoszorújában magasodik a város fölé. Képzeletemben a sok-sok angyalszobor most egy szárnyaló testbe simul. Jóleső megnyugvásként tölt el a gondolattalan nyugalom, a remény.
Róma? Örök…
 

Rövid „angyal-körkép” Rómából :

Chiesa Santa Maria del Popolo
 

Chiesa Santa Maria del Popolo
 

Ponte Sant'Angelo, Castel Sant'Angelo
 

Chiesa Santa Maria del Popolo
 

Chiesa Santa Maria del Popolo
 

Ponte Sant'Angelo, Bernini egyik angyala

Chiesa Santa Maria del Popolo

 

Chiesa Santa Maria del Popolo

 

Római napnyugta - Ponte Sant'Angelo, háttérben a San Pietro kupolájával